Rodosz szigetének egyik legfontosabb látnivalója a Johannita-rend nagymesteri palotája, amely a történelmi óváros legmagasabb pontján található. A 80 x 75 méteres épület a bizánci Akropolisz maradványaira épült. 1856-ban a palota egy robbanás következtében elpusztult. A Nagymesteri Palota a 14. században épült a Johannita-rend nagymesterének rezidenciájaként. A sziget oszmán meghódítása és a lovagok 1522-es Krétára vonulása után börtönként és lőportárolóként működött.

A rodoszi lovagok nagymesteri palotája (görögül: Παλάτι του Μεγάλου Μαγίστρου) Kastello néven is ismert.  A palota egyike a gótikus építészet ékessége Görögországban. A palotát a Johannita lovagok fellegváraként, főhadiszállásaként és erődjeként is használták. A palota eredetileg a 7. század végén épült bizánci fellegvárként, miután a Johannita lovagok 1309-ben elfoglalták Rodoszt és néhány más görög szigetet, például Kalymnost és Kastellorizót, átvették a fellegvárat és közigazgatási központjukká tették.

Kibővítették az épületet és létrehozták nagymesterek palotáját. A 14. század első negyedében számos egyéb fontos változtatást hajtottak végre az épületen. A palota az oszmán hadsereg 1480-as első támadása során megsérült, az 1481-es földrengésben pedig további károk keletkeztek. Nem sokkal ezután a palotát helyreállították és az erőd falait a kor követelményeihez igazították. Miután a szigetet meghódította az Oszmán Birodalom, a palotát raktárnak és lőszerraktárnak használták. A kolachiumi Szent János rendtemplom templomtornya lőszerraktárként is szolgált.

A Szent János-templom tornyában 1856-ban történt súlyos robbanás következtében összedőlt és megrongálta a Nagymesteri Palota alsó részét. Emiatt az első emeleten sok szoba is megsemmisült. A Rodosz feletti olasz uralom idején Vittorio Mesturino olasz építész 1940 körül helyreállította a palota megrongálódott részeit. A terv az volt, hogy szobáit III. Viktor Emmánuel olasz király rezidenciájának építsék fel. Itt helyezték el a fasiszta diktátort, Benito Mussolinit is, akinek a neve ma is látható egy nagy táblán a bejáratnál.
A második világháború megváltoztatta Rodosz szigetének helyzetét és 1947. február 10-én a párizsi békeszerződés részeként Olaszországgal kötött békeszerződés vetett véget a sziget feletti olasz uralomnak. A második világháború után Rodosz és a Dodekanészosz többi szigete kezdetben brit felügyelet alatt álló protektorátus lett. 1947-ben a Görög Királysághoz csatolták. A palotát ezután múzeummá alakították át és ma turisták milliói keresik fel, akik a szigeten nyaralnak. 1988-ban Görögország töltötte be az EU soros elnökségét Andreas Papandreou, akkori miniszterelnök alatt. Ebből az alkalomból az Európai Közösség miniszterelnökei találkoztak Rodoszon, hogy megünnepeljék ezt az eseményt a Nagymesteri Palotában
Ma a Nagymesterek Palotája, Rodosz egyik fő turisztikai látványossága. A XX. században múzeummá alakították át.
Az alsó szinten az egyik állandó kiállítás,  Rodosz a IV. századtól az oszmán-török ​​megszállásig (1522) tartó időszakot eleveníti meg.
Egy másik állandó kiállítás, amely a földszint és az alagsor egy részét foglalja el, Rodosz ősi városát mutatja be fél évszázados ásatások és kutatások régészeti leletei alapján.
A interneten önállóan vezetett jóminőségű audiotúrát kinálnak. Az alkalmazást nem kell letölteni, csak Wi-Fi vagy mobil internet kapcsolat szükséges hozzá. Jelenleg csak angol nyelven érhető el.

Nyitvatartás:
November 1 és Március 31 között 08:30-tól 15:30-ig
Április 1 és Október 31 között 08:30-tól 20:00-ig
Kedden szünnap

A belépő 8,00 €, a kedvezményes 4,00 €
A kombinált jegy is váltható az Archeológia múzeummal, a Népművészeti múzeummal és a Miasszonyunk templomába közösen, az ára: 10,00 €

Internet:
Palace of the Grand Masters
https://grandmasterpalacerhodes.gr/

Képek:
rodosz.vakacio.net
Burkhard Mücke, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Burkhard Mücke, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Vadim Indeikin, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
Σωτήριος Παν. Γιαννακουλόπουλος, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Bengt Nyman from Vaxholm, Sweden, CC BY 2.0, via Wikimedia Commons
Vadim Indeikin, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
User:Piotrus, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons