Amikor Nagy Sándor és I. Antigonosz Monophthalmosz, javaslata, hogy Rodosz, I. Ptoleimaiosz Szótér, egyiptom királya ellen vonuljon hadba oldalukon – a Rodosz és Egyiptom között virágzó kereskedelmi kapcsolat miatt – visszautasításra talált, Monophthalmosz megbízta – hadi jártasságáról híres – fiát I. Démétrioszt Rodosz ostromára, aki a Városostromló ragadványnevét a sziget elleni ostromban szerezte. Démétriosz rodoszt a tenger felöli oldalról akarta elfoglalni és tervei szerint a kikötő elfoglalása után egy szárazföldi bázist hoz létre a szigeten. Mivel a rodosziak Démétriosz blokádjának ellenáltak és át is törtek rajta, biztosítva a sziget ellátását, Démétriosznak nem maradt más választása mint a szárazföld. Démétriosz megelégelte, hogy katonái hiába rohamozzák az erődítéseket, ezért egy soha sem látott méretű és erejű gépezet építésére adott utasítást, amely hamarosan az ostromlott város elé gördült: a helépolisz.
A tíz emeletnyi magasságú építmény óriási kerekeken gördült, belsejében katapultal, amely gigantikus sziklatömböket vetett több Helépoliszszáz méter távolságra. A gépezet működéséhez 3400 emberre volt szükség, amely szinte ellenállás nélkül nyomult előre. A rodosziak a gépezet láttán térdre borultak és hangos imájukban megfogadták Héliosz napistennek, hogy ha nem hagyja őket cserben, a helépolisznál is magasabb szobrot emelnek neki. A rodosziak Démétriosz taktikai hibáját kihasználva, sikerrel építettek csapdát ezen félelmetes gépezeteknek, amely sikerrel állította meg az ostromlókat. Ezen kudarc után Démétriosz i.e. 304-ben feladta a sziget ostromát és Athén közvetítésével nem csak béke, hanem barátsági és kölcsönös védelmi szerződést kötöttek egymással mindenkori ellenség ellen, amiben a Rodosszal barátságban álló Egyiptom volt a kivétel.
A boldog rodosziak – igéretükhöz híven – Nagy Sándor volt udvari szobrászának Lüsziposznak a tanítványát, a lindoszi Khárészt bízták meg a szobor építésével. A legenda szerint amely a görög filozófustól, Sextus Empiricus-tól származik, először egy kisebb 18 méter magas szoborra adtak neki megbízást, de később egy kétszer nagyobb szobor megépítésére módosították a szerződést. Khárész a megbízóival előzőleg kialkudott ár kétszeresébe belement és nem vette észre a dupla nagyságú szobor megépítésének költségei nem a kétszerese, hanem nyolcszorosára módosultak és így a szobrásznak minden vagyona ráment a Héliosz szobor elkészítésére, aki a munka befejezte után önkezével vetett véget életének.
A római író és polihisztor, Caius Plinius Secundus írta később egy művében a „Naturalis historiae”-ban: az építés 12 év alatt 300 talentum azaz kb. 7800 kg ezüstöt igényelt, amit az ostromban hátrahagyott értékek eladásából fedezték.
Rodoszon a bronzöntésnek már akkor komoly hagyományi voltak és így esett a választás a bronz szoborra. A munkálatok során 500 talentum azaz 13 tonnányi bronzot használtak fel, a borítás kb. 1-2 mm vastagságú lehetett. A kellő szilárdság és stabilitás érdekében a szobor üregeit az ostrom során hátrahagyott sziklatömbökkel töltötték meg. A kész szobor magasságát a korabeli források 70-80 elle (rőf, ulna) – 30-36 méter – magasságra becsülik és Plinius szerint az építkezés i.e. 304 és 292 között zajlott.
Mára senki sem tartja valószínűnek, hogy a Héliosz szobor a kikötő bejáratánál állt. Görög kutatók szerint a szobor a mai Mesterek palotája helyén állt 66 éven keresztűl amíg egy földrengés i.e. 225-ben megtörte Héliosz térdét és a szobor a közeli házakra zuhant. A szobor maradványai 900 éven át hevertek ott. Nem építették fel, annak ellenére sem, hogy III. Ptolemaiosz Euergetész egyiptomi király a segítséget igért a Heliosz szobor újjáépítésére, mert egy híres jós azt jósolta, hogy szörnyű csapasok zúdulnak Rodoszra ha helyre nem állítják.
653-ban arab kalifák, többek között Othman ibn Affan foglalta el Rodoszt és hadvezére Muawijah a szobor maradványait kisázsia partjain, zsidó kereskedőknek adta el, akik 900 tevén a szíriai Edessa mai nevén Urfa városába szállították beolvasztásra.
Az utóbbi években egyre többet kerül szóba a kolosszus rekonstrukciója. A szobrot nem fémből, hanem fényből tervezik újjáépíteni és egészen más látványt nyújt majd akár éjszaka, akár nappal, és a látogatók akár be is léphetnek a 60-100 méter magas fénysugárba. A világ legnagyobb ilyen installációja 200 millió euróba kerül majd – számolt be róla a görög Vima napilap, és a finanszírozásban a helyi adományok mellett a jelenleg a World Trade Centerbe is beruházó nemzetközi békeszervezetek is részt vesznek majd, írta a Múlt-kor történelmi portál.

Képek: rodosz.vakacio.net