Kirándulás Kastelorizo szigetére

A kirándulás időtartama:  
Egy nap
Indulás: 
Kolona kikötő
Hajótársaság:   
Dodekanisos Seaways
A hajó neve:      
Dodekanisos Pride
A járat indulási időpontjai:  
2025.05.13 és 2025.10.13 között, minden kedden
A hajóút időtartama: 
2 óra 20 perc
Költsége:
78,00 €

Kastelorizo, avagy Kastellórizo (görögül Καστελλόριζο, olaszul Castelrosso „vörös erőd”), hivatalos nevén Megisti (Μεγίστη), egy görög sziget a török ​​tengerpartól 2km-re. Rodosztól körülbelül 125 km-re keletre található, területe 9113 km², népessége 492 fő a 2011 adatok szerint.
A szezon alatt (körülbelül május közepétől október közepéig) a Dodekanisos Seaways két katamaránja közül az egyik hetente egyszer indul Rodosz városának Kolona kikötőjéből a török ​​szárazföld közelében található kis Kastelorizo ​​szigetre. Az út körülbelül 2 óra 20 percet vesz igénybe. Kastelorizón van egy 4 órás megállója, hogy felfedezze Megisti festői kikötővárosát. Ez elegendő, mivel a terület nem túl nagy. Igaz, ebbe a négy órába nem fér be a
Kék Barlang
A barlang a sziget délkeleti partján található. Két összefüggő csarnokból áll, és körülbelül 75 m hosszú, 25-30 m széles és 25-35 m magas, így nagyobb, mint az olaszországi Capri szigetén található híres Blue Grotto. A pleisztocén karszteróziója során keletkezett, cseppkövekben gazdag.
A tenger felőli bejárat csak körülbelül 1 m magas, és csak akkor engedi be a kis hajókat, ha a tenger nyugodt. A vízről visszaverődő napfény ragyogó azúrkék színben fürdeti a barlang belsejét. A legjobb napszak a látogatásra a reggel, amikor a nap keleten és délen süt. Mandraki szigeti kikötőjéből hajók viszik a látogatókat a barlanghoz, ahol úszhat és merülhet.
A második kamrában kavicságy található, amelyet a szerzetesfókák szívesen használnak pihenőhelynek. A kikötőből vizitaxikkal lehet a barlanghoz jutni amihez a 4 órás otttartozkodás nem elegendő.
Jegyek
a Dodekanisos Seaways Kolona kikötői kioszkjában vagy online is lehet vásárolni. (Google Street View)

Történelme
Kastelorizo, avagy Kastellórizo (görögül Καστελλόριζο, olaszul Castelrosso „vörös erőd”), hivatalos nevén Megisti (Μεγίστη), egy görög sziget a török ​​tengerpartól 2km-re. Rodosztól körülbelül 125 km-re keletre található, területe 9113 km².
Az ókorban Megiste (Μεγίστη Megíste, Megisteas nevű mitikus első telepes után) szigete Antiphellos mellett fekszik, és az ősi Lycia régióhoz tartozott. Az i.sz. 1. században a rodosziak haditengerészeti bázisa volt. Strabon szerint város volt (polisz), az idősebb Pliniusz egy korábbi közösségről (civitas) beszél.
Az szigeten található Paleokastro („régi vár”) romjai ősi településről tanúskodnak. Görögország többi részével együtt Kastelorizo ​​egymás után Nagy Sándor birodalmához, a Római Birodalomhoz és a Bizánci Birodalomhoz tartozott. 1306-ban a szigetet a rodoszi Johannita rend lovagjai hódították meg, akik a szigetet hatalmas erőddé bővítették. Az etimológiai elméletek egyike szerint a vár adta a sziget fiatalabb nevét, mert falainak köve vöröses színű volt.
Az egyiptomi Mamelúk szultán, Az-Záhir Csakmak katonái 1440-ben megtámadták a kastelorizói Johannita lovagok erődjét, és megrongálták a védelmet, de kudarcot vallottak a Johannita lovagok Rodoszról való kiűzésére.
A harcok során a Mamelúkok elveszítették az ott bevetett hajóik kétharmadát és a Kastelorizón partra szálló összes csapataikat. V. Miklós pápa 1450-ben V. Alfonz Aragón, Szicíliai és Nápolyi királynak átadta át a szigetet aki 1451-1452-ben megjavíttatta az erődöt. 1552-ben Kastelorizo ​​az oszmánok kezébe került akik a szigetet Meis-nek nevezték. A görög lakosoknak biztosított bizonyos kiváltságoknak köszönhetően a sziget kereskedelmi flottája a Dodekanészosz legnagyobb méretűvé vált.
Az első világháború idején a szigetet 1915. december 28-án francia csapatok szállták meg. A háború végéig a szigetet gyakran ágyúzták a török ​​szárazföldről. 1917. január 11-én elsüllyesztették a Ben-my-Chree angol repülőgéphordozót, 1921-ben felszínre hozták és leselejtezték.
A második világháború alatt a britek 1941 elején az Abstention hadművelettel sikertelenül próbálták meghódítani a szigetet. Csak 1943 szeptemberében, Olaszország kapitulációja után tudták elfoglalni Kastelorizot. Az olasz telepeseket evakuálták vagy elhagyták a szigetet, és szétszóródtak Cipruson, Egyiptomban és Palesztinában. 1944 nyarán a briteknek egy német támadás után ki kellett üríteniük a szigetet. Visszavonulásuk közben kigyulladt egy lőszerraktár; a robbanás a házak több mint felét tönkretette.
1947-ben a Párizsi Megállapodás értelmében Kastelorizo ​​Görögország része lett a Dodekanészosz többi részével együtt. Az eredeti lakosok közül körülbelül 300-an akartak visszatérni a szigetre ugyanazon év októberében. A hajójukon keletkezett tűz azonban 35 embert ölt meg. Amikor a túlélők két hónappal később elérték a szigetet, meg kellett állapítaniuk, hogy otthonaikat lerombolták és kifosztották. Ezért végül sokan a kivándorlás mellett döntöttek. Ma a szigetlakók mintegy 10 000 leszármazottja él Ausztráliában, és ott Kassies néven ismerik őket.
Kastelorizónak 1920-ban körülbelül 20 000, 2010-ben körülbelül 400 lakosa volt. Jelentős támogatásokkal támogatja őket a görög állam a török ​​területi követelések ellensúlyozása érdekében. 1991-ben a szigeten forgatták a Mediterraneo Oscar-díjas filmet.
Lenyűgöző ennek a szigetnek a varázsa, nincs nyüzsgés, nincsenek autók a kikötői sétányon (ez például Symiben teljesen más), sok kávézó és taverna a kikötői sétányon, közvetlenül a víz mellett, nagyon barátságos szigetlakók, sok gyönyörű felújított és színes házak és egy igazán festői fekvésű kikötő.
A szigeten csak néhány szállás található és az egynapos kirándulók száma is korlátozott, főleg Kas-ról és Rodoszról érkeznek, ezért a kikötői sétányon nincs tolongás.
Jól el lehet képzelni, hogy eltöltünk itt néhány napot, hogy igazán kikapcsolódjunk.

Képek: rodosz.vakacio.net