A rodoszi óváros gigászi várfalakkal övezett egyik legnevezetesebb pontja egy kicsi, páratlan szépségű tér – nincs turista, aki itttartózkodása során fel ne keresné. Közepén csempedíszes kút áll, melynek káváját jókora, kovácsoltvas tengeri csikók díszítik. Tömegek fényképezkednek előtte anélkül, hogy tudnák: e díszkút, az óváros keleti csücskében állott zsidónegyedének, a Juderiának közepén a holokauszt rodoszi áldozatainak emlékét őrzi. Innen néhány méterre már egyértelműbb emlékmű is áll: egy hatszög alapú hasáb, oldalain hat nyelven emlékeznek meg az elhurcoltakról. A helyi viszonyok közt tágas tér, az egykori Calle Ancha (magyarul: Széles utca) is a zsidó mártírok (Mártiron Evreón) nevet viseli már.
A hajdani zsidónegyedbe keveredő – hajdani határait semmi sem jelzi – látogató elég gyorsan kapcsol, hogy megérkezett, amennyiben tudatosan indul felfedezni. A káprázatosan szép utcák apró házai, a szűk sikátorok gyorsan azonosíthatók – elképesztő, milyen hasonlóságot mutatnak a kontinens zsidónegyedei Prágától Óbudán át a hellén világig. A szinte alagútként szaladó közök, girbegurba utcácskák, a fejünk fölött húzódó, oly tipikus kőívek mellett konkrétabb nyomokat is felfedezhetünk, ha nagyon figyelünk: mezüzéknek bevésett mélyedések, apró felirattöredékek láthatók több házon is. Egy ma már nem üzemelő közkúton alig olvasható francia felirat hirdeti, hogy azt az Alliance Israelité Universelle és a Rothschild család adományából építették. Elképesztő mennyiségben találunk elhagyott, romos középkori lakóépületeket, üres házhelyeket, a grundokon megkezdett ásatásokat a Juderia területén.
A világhíres zsinagógát szinte minden városi térkép jelzi, de helyben keresgélve nehezebb az eligazolás: apró tábla mutatja az Mártírok terénél, mely szűk utcán (Szimmiu utca) kell elfordulnunk, hogy elérkezzünk az 1575-ben épült Káhál Shalom zsinagógához. Hajdan hat imahely szolgálta a rodoszi zsidókat, akiknek lélekszáma az 1910-20-as években tetőzött. Ekkoriban négyezerötszázan voltak, szinte kizárólag a sziget fővárosában.
Rodoszon több mint kétezerkétszáz éve élnek zsidók: első írott nyomukra a Makkabeusok könyvében bukkanunk, a 12. századi világutazó, Tudelai Benjámin négyszáz fős közösségről tudósít. Ezek a zsidók az antik idők óta itt élő romanióták voltak, akik közé először 1280-ban érkeztek a katalóniai Tarragonából szefárdok. Az 1492-es kiűzetés után aztán újabb csoportok jöttek, s a rodoszi zsidó közösség a 16. század végére már szinte egységesen szefárd és ladinó ajkú lett.
Forrás: Halász Tamás
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület folyóirata
Képek:
rodosz.vakacio.net
Carlos Delgado, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
Didi43, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Vadim Indeikin, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons
I, Sailko, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons